17. szám: születés

Születés, ez volt ugye a 17. szám témája. Vajon van még erről mit mondani? Te mit gondolsz...

Válasz az újságból

 

A gondolataiddal egyetértek. 
Én nem tudtam a magamét összerendezni.
Előjött bennem is a "mi volt előbb"kérdése. Erről mindig a kvantum-fizikusok jutnak eszembe, akik addig boncolták a világot, hogy a neutronok alkotórészeinél, a húrok rezgéseinél rájöttek, hogy a Semmit kutatják. Ott találták meg Istent :)
És rengeteget gondolkoztam azon, milyen egyértelműnek vesszük a születést. Bárminek a megszületését. Pedig éppen hogy az nem egyértelmű. Az elmúlás, a halál sokkal logikusabb. Igen, a születés csoda. Az, hogy valami működik, csoda. És egyszerűen képesek vagyunk elfeledkezni arról, hogy csodák között élünk. Hogy az életünk csodálatos.
És éppen ezért születni nehéz, meghalni pofon egyszerű. Megszülni nehéz, megölni egy pillanat. Amikor kultúrajánlót kerestem ebbe az újság-számba rájöttem, hogy nem szól pl. film a "születés"ről. Azért nem, mert az egy túl hosszú folyamat. Nincs annyi idő a filmben, hogy valami konkrétan megszülessen. Átvitt értelemben persze születik valami. Mindig. De az nagyon sokszor megmagyarázhatatlan. Csodálatos :) Viszont milyen sokan meghalnak a filmekben! :)

Felvetés az újságból

Minden a kezdettel kezdődik. Na ja, de mivel kezdődik a kezdet? Oké, hogy minden össze-vissza mozog és hat egymásra. A newtoni golyók lökdösik egymást, átadják a lendületüket. Node hogy jött az első mozgás? Kell egy első mozgató. Vagy nem?

A kezdődéseknek mindig van előzménye. A mozgást valami átadja, vagy létrehozza. Az átadott mozgás egy másik mozgásból ered. Az önálló meg izmokból, motorokból, valamilyen más hatásból.  Hol is kezdődik akkor a mozgás? A megevett kiflinél, a tankolt üzemanyagnál? Pedig kétségtelen, hogy a mozgás valamikor születik, az a mozgás attól addig tart.

Vagy hasonló a helyzet a gondolatokkal. Az új gondolatok gyakran komoly előkészítéssel indulnak, kellenek hozzá a tények, összefüggések, némi gyakorlat sem árt – „óriások vállain állunk”. De a kisebb gondolataink is a hangulat, a minket ért hatások, aktuális állapotuk befolyása alatt vannak, akár a szükségleteink is meghatározhatják (pl. éhesen az éhségünkre gondolunk).

Az érzéseink sem járnak jobban, szintúgy meghatározzák a korábbi emlékeink, érzékszervi benyomásaink, helyzetünk, társaságunk, fizikai állapotunk és még oly sok minden. Pedig néha hirtelen támadnak érzéseink, vagy valami előhív bennünk egy akár igen markáns emóciót.

Mi a helyzet hát a születéssel, mi is a kezdet? Amikor lesz valami, ami addig nem volt. Lehet, hogy formálódott, alakult, előkészült, de a születéskor jelenik meg a maga valóságában.

Mint a világ teremtése. Lehet, hogy sokdimenziós buborékként indult, mintegy a semmiből. De egyszer csak lett. Ahogy kezdetben volt az Ige is. A kezdet előtt is volt valami, de akkor is az új dolog születésével valami más kezdődött. Akár egészen más, akár egy világ. Akár egy új élet. Egy gondolat, egy cselekedet – annyi minden születik!

És a születés mindig csoda. Nem azért, mert természetellenes vagy természetfeletti. Ilyen értelemben is lehet csoda, de nem feltétlenül. Nem minden születés egyszerű és lineáris folyamat. Nagyon sok a véletlen, a veszély, attól ha egy születés nem természetfeletti még nem lesz természetes. Hány „terméketlen” óra (nap, év) előzi meg egy nagy gondolat megszületését. És hány gondolat nem születik meg. Vagy hány érzés, cselekedet, döntés. És sok élet is, nem úgy, nem akkor, vagy valamiért egyszerűen nem. Rengeteg oka lehet a meg nem születésnek, így hát a születés ritka és örömteli dolog.

A menny és a föld teremtése örömteli. Mikor az Ige által lesz a világ, az csoda. Ahogy a testté létele is. A kis születésekben a nagy születések is jelen vannak, egy tőről fakadnak. Jó ha láthatjuk és észre is vesszük ezt a dicsőséget.