Mi Tappancsok valahogy a mezőről háziasított létformák vagyunk. Kezdetben csak táboraink voltak, amiket német mintára kiviteleztünk. Aztán évek alatt látványossá vált, mi az, ami ebből működik, és mi az, ami nem – megszületett az új, szükségszerű magyar módi.
Aztán a külföldi mintákhoz képest fordítva, épp a táborok hatására gondoltuk, hogy évközi csoportokkal tesszük összefüggővé a Tappancs-munkát, ezért szintén német mintára megszerveztük első csoportjainkat. Ez a szigorú rendszer kezdetben éneklést, áhítatot, játékokat és az alkalom záró akkordjaként egy folytatésos történet elmesélését tartalmazta, és így is volt ez évekig.
Gyülekezeteknél, iskolákban voltak főleg a csoportjaink, azokon a helyeken, ahol a legjobban elértük a nyári táborokban résztvevő fiatalokat. Természetesen azonban senkit nem akartunk kizárni, a „hozz magaddal még egy embert” – elv nálunk már lassan egy évtizede működik.
Ahogy teltek az évek és nőttek a résztvevők, részben ők maguk is vezetővé váltak, és a helyükre új nemzedék érkezett, azok, akik már nem feltétlenül a táborokból ismerték a Tappancsot, hanem ezek az évközi, heti-kétheti-havi rendszerességű órák voltak számukra az alapértelmezett tappancsos életérzés. Talán ennek is köszönhető, hogy a fent említett kezdeti négyes egység helyenként háromra szűkült: ritkán mesélnek ma már Tappancs-csoportban, de nem azért, mert az valami rossz, vagy ideje múlt dolog lenne, egyszerűen erre fejlődtek a csoportok. Az énektanulás, a kedvenc dalok eléneklése azonban még mindig összeráz, az áhítat még mindig központi jelentőségű, és a játékok még mindig ugyanolyan önfeledt szórakozást és garantált elgyerekesedést eredményeznek, mint a kezdetekben és a táborokban.
A klasszikus Tappancs-óra keretei mára még tovább bővültek és színesedtek a csoport, a közösség igényeinek megfelelően, az ország összes állandó és alkalmi csoportjában azonban továbbra is egy alappillér van: Jézus. Miatta gyűlünk össze, Ő az, aki gondolatokat ébreszt, mozgásba lendít, énekre, szóra nyitja a szánk.
Ezt a légkört és egy fiatalos közeget garantálhatunk mindenkinek, aki ellátogat bármelyik csoportunkba vagy foglalkozásunkra.
A budapesti kezdeményezés sikerén felbuzdulva felkerestük és összegyűjtöttük a győri Tappancs csoportból “kinövő” társainkat, akik talán már több nyári táborban vettek részt, esetleg munkatársként tevékenykednek az egyesületben, vagy egyszerűen csak elmúltak már 16 évesek, és még mindig élvezik, hogy Isten gyermekei – nos velük indítottuk el a havonta megrendezett találkozóinkat, ami mindig máshol, mindig mással telik. Beszélgetünk, teázunk, korizunk, filmet nézünk, kirándulunk, sütit sütünk, és még ki tudja, Isten mi mindent rejteget az érdeklődők számára. 