Norvégok 2013.

Hanna és a norvégok

Egy eszméletlen hetet sikerült eltöltenünk a Norvégokkal itt Magyarországon. Nem csak Békéscsabán, de még a Balatonra is sikerült el utaznunk. A Nagyszalontai árvaházban is csak még jobban meg tudtuk ismerni egymást az alapján ahogy a gyerekekkel foglalkoztak, illetve ahogyan mi is foglalkoztunk velük.

Tudtam már az elején, hogy nehéz lesz tőlük elválni, de hogy ennyire nehéz legyen azt nem. Nagyon megkedveltem őket, és ez köszönhető a programoknak is. Szerintem nem ismertük volna meg olyan jól egymást ha csak pihenünk egész nap. Így rá voltunk utalva egymásra és ez jó érzés volt, legalább is nekem igen. Izgalmas volt megismerni egy másik kultúrát. Voltak dolgok amiket nagyon furcsálltunk. Ilyen volt például az hogy náluk sokan nem esznek zöldséget, vagy csak nagyon keveset. És voltak dolgok amik nekik volt eléggé különösek, minthogy nálunk udvariatlan köpködni. Közben náluk totálisan megszokott dolog hogy mindenki köpköd amikor és ahol akar, még sok lány is.

Nagyon jól esett hogy a többség nagyon nyitott volt, mindkét nemzet közül. Sose hittem volna hogy egy ilyen élményben lesz részem. Nagyon hálás vagyok mindenkinek ezért. Még csak pár napja mentek el, de már hiányoznak. Hiányzik az életvidámságuk, a bolondságuk. Őrületesen boldog vagyok hogy az egyik sráccal azóta mindennap beszélünk remélem még sokáig tartani fogjuk a kapcsolatot és nem csak vele, hanem az egész csapattal. Eléggé a szívemhez nőtt mindenki. És csak remélni tudom tiszta szívből, hogy sikerülni fog jövőre elmennünk hozzájuk Norvégiába.

Hannus – 4 nap után

Norvégok Magyarországon

Idén nyáron néhány diáknak és felnőttnek lehetősége nyílt arra, hogy testközelben is megismerkedjen egy norvég cserkészcsapattal. Büszkén mondhatom, hogy én is ezek közé az emberek közé tartozok.

Négy-négy napot töltöttünk Békéscsabán, illetve Balatongyörökön rengeteg program keretén belül. Amikor a vonat befutott a vasútállomásra, mindenki izgatott volt és nem tudta, hogy mire számítson. Szerencsére a feszültség az este folyamán teljesen feloldódott, és már akkor látszott, hogy egy élményekkel teli nyaralás elé nézünk. Az első négy napon nemcsak Békéscsabát, hanem  környékét is bebarangoltuk. Főétkezéseknél mindig bőségesen kaptunk ételt a Fiume étteremben, így sosem indultunk a következő kalandnak éhesen. Az ötödik napon kezdtük meg utunkat Balatongyörök felé. A magyar tenger gyönyörű képet alkotva maradt meg mindannyiunk emlékében. Szállásaink mindenkinek az elvárását kielégítette. A napok olyan gyorsan teltek, mint a másodpercek, míg végül elérkezett a búcsú pillanata. Erre a ferihegyi repülőtéren került sor. Itt mindenki átölelt mindenkit és elhatároztuk, hogy következő évben is azon leszünk, hogy ez az összekovácsolódott egység újból együtt lehessen. 

Ezalatt a nyolc és fél nap alatt rengeteget tanultam a norvég kultúráról, emellett néhány szót is sikerült elsajátítanom. Mindnyájan udvarias és nagyon barátságos, közvetlen emberek. Szerintem az összes résztvevőnek rengeteg felejthetetlen élményt és energiát adott ez a bő egy hét. Alig várjuk a folytatást!

Csicsely Ákos