Sárga vagy piros a szamóca?
Egy nagyon magánvélemény Eperjes Károly 2010. február 15-i előadásához
Miért most tartott előadást a színművész?
 
A régi nagy rétorok, prédikátorok jutottak eszembe Eperjes Károly beszéde közben (Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Pázmány Péter, Szenczi Molnár Albert, John Wesley stb.). Milyen is lehetett, amikor még nem volt hangosítás és mégis tízezrek hallgatták csodálattal egy-egy beszédet. A középkori Európában napokkal korábban összegyűltek a mezőn a környéken lakók, hogy emberi szónoklatot halljanak. Majd a hallgatóság zokogott a beszéd hatására (micsoda tömeg pszichózis!  – lásd: Johan Huizinga: A középkor alkonya). 
Eperjes a nemzet egyik legnagyobb színésze (szamócája), és remélem még sok-sok éven keresztül oszthatja meg művészetét a közönséggel. Nem mellesleg ő az egyik kedvenc színészem.
Régen éltem át, hogy valaki több mint 90 percen keresztül (nekem a kérdésekre adott válaszok már túl soknak tűntek) képes a hallgatóság figyelmét fenntartani. Az is figyelemre méltó volt, hogy nem beszélt túl hangosan, hangja mégis betöltötte a teret a békéscsabai evangélikus kistemplomban. 
Világos, szép gondolatokat hallhattunk, bár kissé dogmatikus volt az előadás. Olykor túlságosan leegyszerűsítette a világ dolgait, megmondta a tuttit (persze hiszen ő a Tutti – lásd 6:3 című film). Nem véleményt mondott, hanem kijelentett. Ez persze nem baj, ő már csak ilyen.
 Egyébként sok esetben engem is megerősített; egyetértek vele, hogy „aki Isten elé helyezi a nemzeti érzelmet az nacionalista”. És milyen régen hallottam „a cigány testvér, zsidó testvér” kifejezéseket!
Világosan beszélt az emlékezetes 2004. évi december 5-i népszavazásról, és tette fel e kérdést: „hol voltak a nagy nacionalisták akkor? Ez az egész nemzet tragédiája volt (Trianon #3)”. (Trianon #2 az az 1994-es kétharmados szoci győzelem volt szerinte, mert a nép egész Európában egyedül álló módon szavazott a posztkommunistákra., Hm, de vajon miért is?) „Hogy lehet, hogy a nemzet nagy része el sem ment szavazni (december 5-én), aki pedig elment az nemmel szavazott.” (Az nem került szóba, hogy egy nagyon rossz időpontban kierőltetett, szokásosan átpolitizált kérdést csináltak ebből a nagy pártok.) 
Szóval nekem egy kicsit kilógott a lóláb. A pártkampányszerű üzenet olykor kihallatszott a beszédből, összekacsintott a hallgatósággal (megerősített?): < szószékről nem lehet megmondani, hogy melyik pártra szavazzunk, de mindenki aszerint szavaz, ahol „tart” > (lélekben, szellemileg?). Tehát a pártok az össz-szavazópolgárság lelki fejlődési vonalán helyezkednek el? De melyik van felül? Ez mindenki számára nyilvánvaló? Vagy ezt csak az Istenhez közelállók látják meg, csak ők ismerik meg az igazságot és ők nyernek szabadulást? A hitet tegyük zárójelbe? Akkor mégis simán meg lehet tudni már a Földön ki üdvözül és ki nem? Csak meg kell kérdezni kire szavazott az illető. - Pirosra? - Bocsi, de nem érvényes a belépőd. - Narancsra? - Ülj feljebb testvér(nő)!
 „Nem szolgálhatunk két úrnak”. Emögött a kijelentés mögött is inkább az állt: „gondold meg kire szavazol, ha templomba jársz! Szavazhatsz-e másra, mint az önmagát keresztyén konzervatív pártnak mondó pártra?!”
 Szóval olykor úgy tűnt nekem, hogy a lelki üzenet mögött ott van az is: bízz az Úrban, de válaszd a narancsot!
Gonosz vagyok, ha úgy vélem összefüggés lehet az előadás időpontja és a közelgő választásoké? Nem. Ezért nem vagyok gonosz, mert ez inkább nyilvánvaló.
Mindezek ellenére nagyon pozitív élményként éltem meg az előadást. Még ez a „kis csalás” is belefért. Igazából el is tudnám fogadni, ha általában ilyen őszinte, szép beszéddel akarnának meggyőzni kire szavazzak.